Az öreg tanya pókhálós, évek óta embert nem látott falai között a konyhában kinéztem a kicsiny kis ablakon és magam előtt láttam egy hófehér, tágas, világos konyhát, ahol éppen vacsorát készítek a nagy családomnak.

Odakint a kertben a férfi, akit szeretek, a gyerekei, az én gyerekeim, mind, mind együtt boldogan. 

Talán már egyikünk sem hitt abban, hogy ez létezik.

Ez a béke, ez a nyugalom, ez a csend.

Odakint és bennünk is.

Méltó ez a pár sor az első postnak, és biztosan sokszor érezzük majd a felújítás közben távolinak, elérhetetlennek, de végülis csak 46 éve tudom, hogy egyszer egy gyönyörű tanyán leszek boldog én is, és mindenki más körülöttem.